2016. február 27., szombat

Nádasi Veronika mindig követeli az ásványvizét

Nádasi Veronika életében mindig jelentős szerepet töltött be a zene és a színház. A legnagyobb álma vált valóra amikor felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical-operett szakára, ahol 2005-ben fejezte be tanulmányait. Jelenleg a Budapesti Operettszínház elismert és nagyszerű színésznőjeként számos darabban láthattuk már. Emellett vokalistaként, szinkronszínészként és tanárként is megállja a helyét. De vajon mi köze van a Violetta című sorozathoz? Miért Ludmillaként jelentkezik be a "felvevő csapatánál"? A vele készített interjúnkból kiderül!

Már elég fiatalon, pontosan 16 éves korod óta a zene és a színház nagy szerepet tölt be az életedben. A Budapesti Operettszínház színészeként számos darabban láthatunk, emellett pedig több filmben és sorozatba kaptál szinkronszerepet. Mikor és hogy tudatosult benned, hogy ez a helyes út számodra, és ezzel kell foglalkoznod? 
Vera: Érettségi után már csak ez a pálya volt, ami foglalkoztatott. Hatodszor vettek fel a Színművészeti Egyetemre,így sokszor éreztem azt, hogy ez nekem sosem sikerülhet; de mindig jött valamilyen színházi vagy zenei lehetőség,ami mégis ezen az úton tartott. Diploma után pedig már " hivatalossá" vált, hogy én bizony menthetetlenül színész leszek. 

Mi a titka annak, hogy valakiből tökéletes szinkronszínész váljon?
Vera: Ha ezt tudnám, akkor tökéletes szinkron-színész lennék.:-) Az biztos, hogy kell hozzá ritmusérzék, improvizációs és beleélő képesség és természetesen jó beszédtechnika. Valamint kitartás és pontosság, mert folyamatos koncentrációt igényel.

Nemrég a hatalmas népszerűségnek örvendő Violetta sorozatban a céltudatos, de egyben dívaként viselkedő Ludmila Ferro kölcsönözte a hangod. Az évek alatt elért rutin milyen mértékben befolyásolja azt, hogy mennyire sikerül beleélned magad az adott szerepbe? Ludmilla karakterével hamar sikerült azonosulnod? 
Vera: Rengeteget számít a rutin! A szinkronizálás egyértelműen gyakorlati műfaj. Minél több figurát, helyzetet próbáltál ki, annál magabiztosabbá és könnyedebbé tudsz válni. És így természetesen sokkal jobban tudsz magára a figurára koncentrálni. Ludmilla karaktere mind külsőleg, mind belsőleg elég távol áll tőlem,de pont ezért szerettem. Mert egészen más karaktert formálhattam meg, mint amit általában szoktam. Nagyon jól "egymásra találtunk" és ami mindenképpen közös bennünk, hogy szeretünk és tudunk sokat és nagyon gyorsan beszélni! :-) 

Milyen nehézségeket kellett leküzdened ahhoz, hogy Ludmilla a tökéletes hangon szólaljon meg?Vera: Én alapjában sötétebb hangszínnel rendelkezem így mindenképpen világosítanom kellett,ami a harmadik órában már bizony elég fárasztó tud lenni. De közben mégsem az a tipikus "szőkehang", hiszen van benne egy kis karcosság, ami különlegessé teszi. És bizony nagyon sokat affektál és nagy gesztusokat használ, amiket folyamatosan követni kellett, hogy ne váljon le a szinkron a figuráról. Ezeket azonban inkább kihívásként éltem meg, mint nehézségként. És nagyon fontos hozzá tennem, hogy a forgatások ritka jó hangulatban teltek,köszönhetően többek közt a csodás "felvevő csapatnak". Rácz Gabriella gyártásvezetőnek, Nikodém Gerda rendezőnek és Böhm Gergely hangmérnöknek. Rengeteget nevettünk és én Ludmillaként jelentkezem be náluk a mai napig! És persze folyamatosan követelem az ásványvizemet! :-) 

Az adások felvétele alatt voltak olyan pillanatok, amikor a tinédzserkori önmagadat láttad Ludmillában? Vagy te teljesen más beállítottságú voltál akkoriban?
Vera: Én bizony önbizalom hiányos, duci és visszahúzódó kamasz voltam,tehát mondhatni Ludmilla ellentéte. Inkább "Natiként" funkcionáltam, én voltam a menő lány nem menő utánfutója. Abban viszont hasonlítunk, hogy a zene nekem is mindig nagyon fontos volt és sok mindenen átsegített. 

Mercedes Lambre a való életben egy nagyon kedves egyéniség, a sorozatban mégis ő kapta a negatív szerepet. Mit gondolsz, ettől függetlenül Ludmilla karaktere milyen pozitív üzenettel vagy tanulsággal szolgálhat a nézők számára?
Vera: Minden történetben kell lennie egy negatívabb karakternek, különben nem lenne konfliktus és a pozitív szereplők sem lennének olyan érdekesek. Szerintem Ludmilla mindezt szerethetően tudta képviselni és a végére azért mégiscsak kiderült, hogy igenis Neki is van szíve! A tanulság talán az, hogy mindenki megérdemel egy-egy új esélyt, mert ha valóban odafigyelünk, akkor kiderül, hogy a felszín alatt mi is a valóság. Ludmilla képes volt a változásra, még ha nem is könnyen és ez nagyon fontos dolog! Hiszen változás nélkül nincs fejlődés! 

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek még csak a terveik között szerepel a színészi hivatás?
Vera: Csak annyit tanácsolnék, hogy vegyék nagyon komolyan a szakmai felkészülést. Mert bár a felszínen könnyednek és csillogónak tűnik ez a világ, de valójában nagyon komoly munkát és tudást igényel. Mindezek nélkül a tehetség sem ér eleget. 

Mit üzennél a Pop-Hopp Extra követőinek?
Vera: Hogy olvassák a blogot, hallgassanak minél többféle zenét és járjanak színházba is, ha tehetik! 

S.N

0 Megjegyzés:

Megjegyzés küldése