Laudon Andrea tiniként sokszor támaszkodott sorozatszereplőkre

Laudon Andrea életében már gyermekkorban megmutatkozott a színház szeretete. Több színitanodába is járt, a szinkronszínészetbe viszont véletlen csöppent bele. Rengeteg filmben és rajzfilmben is szinkronizált. Az egyik leghíresebb köztük a Violetta című sorozat, amelyben a tehetséges és önzetlen Francesca Caviglia kölcsönözte a hangját. Mit gondoltok, az eddigi szerepei közül melyik állt a szívéhez legközelebb? A vele készített interjúnkból megtudhatjátok! 


Már közel tíz éve foglalkozol szinkronizálással. Több sorozatban, filmben és rajzfilmben is hallhattunk már. Hogy ismerkedtél meg a szinkronszínészet világával? A kezdetekben mi motivált a szakma felé?
Andi: Kiskoromtól fogva jártam különböző színitanodákba, a Varázshangokba és később Földessy Margithoz, szóval mindig is érdekelt a színház és a színészet. A szinkronba a mai napig kicsit homályos, hogy csöppentem bele, arra emlékszem, hogy pont egy nyári színitáborban voltam, amikor anyukámat felhívták, hogy lenne egy felvétel, amire engem hívnának. Így hát mentem, még ma is emlékszem, hogy egy rövid ének volt, a Hull a pelyhes dallamára. A későbbiekben pedig egyre többször hívtak és én boldogan mentem, nem feltétlenül munkának fogtam fel gyerekként, mindig jól éreztem magam. Nem tudom pontosan honnan kapták meg az elérhetőségemet, de nagyon hálás vagyok érte.

Az eddigi szinkronszerepeid közül melyik volt számodra a legmeghatározóbb? Miért?
Andi: Ez egy nehéz kérdés, mert minden szerep egy kicsit hozzátesz az emberhez. Két sorozatot tudnék kiemelni, amiket egy időben vettünk, és végigkísérték a tini éveimet, ezért sokszor döntés helyzetekben eszembe jutottak, hogy vajon most ezek a szereplők mit tennének. Az egyik az iCarly-ból a vadóc, fiús, vagány Sam, a másik pedig a szöges ellentéte, a nagyon nőies, néha hisztis, gazdag lány, a 90210-ből Naomi szerepe. Mindkettő kihívást jelentett, de nagyon megszerettem a két karaktert.

Nemrég a hatalmas népszerűségnek örvendő Violetta című sorozatban, a tehetséges és önzetlen Francesca Caviglia kölcsönözte a hangod. Milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy Őt kell szinkronizálnod? Hamar sikerült azonosulnod a karakterrel?
Andi: Nem tudtam előre, hogy én leszek a hangja, ezért a sorozat alatt folyamatosan ismertem meg őt. Habár nagyon sokszor én teljesen máshogy reagáltam volna bizonyos helyzetekben, mint ő, úgy érzem azért sikerült vele azonosulnom, hiszen a gimis éveiben senki sem teljesen kiforrott jellem, az ő személyisége is alakult az évadok alatt.

A szinkronfelvételek alatt akadtak vicces pillanatok? Mesélnél róla?
Andi: Nagyon sokszor, mert előfordul, hogy bakizunk a szövegben, nem is egyszer, és amikor már harmadszorra sem tudjuk elmondani valamiért az adott mondatot, akkor néha szétesünk kicsit a nevetés miatt. Meg persze a sorozatban is rengeteg vicces jelenet van, amit nem tudunk csöndben végighallgatni.

A sorozat követői közül nagyon sokan példaképként tekintenek a színészekre, nem csak bálványozzák, hanem utánozzák őket. Mit gondolsz, a szereplőkön mekkora felelősség van emiatt? Szerinted a színészek stílusváltása milyen hatással lehet a gyerekek hétköznapjaira?
Andi: Ha abból indulok ki, hogy kisebb koromban mekkora hatással volt rám egy-egy sorozat szereplője, akkor szerintem nagyon sokat számítanak a gyerekek életében. Hasonlítani akarnak rájuk, utánozzák őket, ezért ha időközben változik a stílusuk, akkor ők is lehet, hogy emiatt változtatnak, ha példaképként tekintenek rájuk.

Nem csak a sorozatban, hanem a Te életedben is nagy szerepet kapott a tánc, hiszen 12 évig balettoztál. Mit gondolsz, egy ilyen sorozat mennyire és milyen formában motiválja a gyerekeket a művészetek elsajátítása felé? Esetleg egy képzett táncos mennyire tud ihletet meríteni a produkciókból?
Andi: Szerintem többen szeretnének táncolni vagy énekelni, esetleg hangszeren játszani, ha a kedvenc szereplőjük is ezeket csinálja. Úgy gondolom, hogy valamilyen művészi ágazat elsajátítása, ha nem is profi szinten, nagyon jót tesz a gyerekeknek, rengeteg dologra megtanítja őket, alázatra, türelemre és persze nagyon jó móka és élvezet is, főleg ha jó a társaság is.

Milyen tervekkel készülsz a jövőt illetően? 
Andi: A szinkronizálást mindenképpen folytatom, imádom csinálni, hogy mindig más-más karakternek lehetek a hangja, izgalmas filmekben, sorozatokban részt venni. Ezen kívül tavaly fejeztem be a Corvinus Egyetemen a kommunikáció és médiatudomány alapszakot, néha írok cikkeket, de még nem tervezek elhelyezkedni kifejezettem ilyen munkaterületen. Sokat edzek és nagyjából egy éve jógázom, amiben szeretnék tovább fejlődni, de rengeteg dolog érdekel, most fejezek be egy online sporttáplálkozás tanfolyamot, igazából úgy vagyok vele, hogy az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam és élvezzem az életet, bármit is hoz a jövő. 

Mit üzennél a Pop-Hopp Extra követőinek? 
Andi: Nézzék tovább a Violettát és a többi király sorozatot.

S.N